A menedzser, James, vigyorogva írta alá a szerződést, ő ebből csakis kaszálhat. Sophie cirádás betűkkel írta lá, tipikus gyerek módjára, míg a Tom aláírása kissé rendezetlennek tűnt. A szülők csendes pillantásokat vetettek egymásra és mindkettőjük fejében ez járt: most mi lesz?
Ezután a gyerekek a helyi csatornán reklámokban szerepeltek, a rádióban, majd a környéken koncertezésbe kezdtek. Városról-városra ugyanaz a pár dal, a híres zenészek előtt.
Aztán a menedzser rájött, hogy Soph miatt a lányok kevésbé kattantak rá az amúgy jóképű tinédzserre, ezért csökkentette a lány szereplését és Tomot egyedül reklámozta, ezután egyedül énekelt a híres zenészek előtt. Sophie mindenhova ment vele, jóformán a lakókocsiba költözött.
Tom eleinte még mindig kedves és gondoskodó bátyja volt a húgának, de ez lassan változott. Az anya hamarosan eltávozott az élők sorából, hiába a drága kezelés. Ekkor Sophie a bátyja hazaérésekor beszélgetni akart vele erről vagy csak megölelni őt és tudni, hogy nincs egyedül, de Tom ráüvöltött és parancsolta, hogy hagyja abba a nyávogást...